1.Fejezet

Hát meghoztam a nem túl hosszú első fejezetet :)  A többi részt majd próbálom hosszabbra írni de ez most ilyen lett. Remélem tetszeni fog,kérlek komizzatok hogy mi a véleményetek róla. És nem utolsó sorban,köszönöm szépen a feliratkozókat és a komikat nagyos sokat jelent :) Kellemes olvasást! ;)

Reggel arra ébredtem hogy a nap a szemembe tűz. Ha most átlag tini lány életem lenne persze rögtön az jutna eszembe "De jóó most elmegyek a barátaimmal sétálni". De nincs az, így az első gondolatom teljesen másképp hangzik "Újabb nap... remélem apám ma reggel még nem ivott semmit és normális lesz". Ezzel a gondolattal a fejembe felöltöztem,és leballagtam a lépcsőn a biztonságot jelentő szobámból, a szörnyű emlékekhez fűző nappaliba. Hála égnek apa a kanapén szundított és ez azt jelentette hogyha felkel akkor józan lesz. Tudtam hogy hamarosan úgyis felébred szóval rutinszerűen végeztem a reggeli teendőimet:reggelit készítettem,megterítettem,kitakarítottam az üres piás üvegeket,behoztam a postát. Mire mindennel végeztem apa kikászálódott a kanapéról és kijött reggelizni.
-Kösz. Finom volt.-mondta komoran és mikor végzett vissza telepedett a kanapéra TV-t nézni. Elmosogattam és vissza mentem szobámba rajzolni. Mindig amikor csak tudtam rajzoltam valamit és kivettem anyának a temetőbe. Órákat is képes voltam ott tölteni,ott éreztem magam a legjobban. Apám sosem jött ki velem, és ezt nem is bántam mert oda mindig elmenekülhettem. Kiesett a ceruza a kezemből mikor meghallottam a már jól ismert zajt: a szekrény amibe apa a rövid italt tartotta becsapódott.
-Jaj ne!-suttogtam magamnak.
-Alice!!-ordított fel apám. Nagyszerű. Kezdődik-gondoltam
-Tessék.-lépdeltem lefele a lépcsőn.
-Gyere már ide! Nem fogok itt várni örökre!
-Itt vagyok.-mondtam.
-Nincs itthon söröm.-jelentette ki. Kérdőn néztem rá pedig tudtam mit akar.-Most mit nézel,takarodj már le nekem sörér!-förmedt rám.
-Jó,jó megyek már.-Vettem ki pénzt a polcon lévő dobozkából,felkaptam a táskám és indultam is. Titokban besuvasztottam a táskámba a rajzomat mert útba akartam ejteni a temetőt. A bolt pár utcányira volt tőlünk így hamar oda értem. Nem válogattam nagyon csak levettem pár sört a polcról és a kasszához mentem fizetni. A söröket óvatosan pakoltam be a táskámba nehogy összerázódjon mert akkor bajba kerülök. Haza fele vettem az irányt és betértem a temetőbe anyához. Megengedtem magamnak pár könnycseppet aztán indultam.  A zebránál szétnéztem majd rá léptem az útra,azt vettem észre hogy az egyik oldalról száguld felém valami nagy,aminek csak a két fényszóróját látom. Teljesen lefagytam,a lábamnak nem tudtam parancsolni,csak álltam ott mereven. Szinte éreztem ahogy elsodor az óriási jármű,mikor valaki megragadta a karom, és vissza rántott a járdára.